„Mondd el és elfelejtem;
mutasd meg és megjegyzem;
engedd, hogy csináljam és megértem.”
Konfúciusz

Több helyen is olvasom azt a mintegy helyesbítő megállapítást: nem is a KULCSprogram az országban az első támogatott lakhatási forma. Azon túl, hogy a „támogatott lakhatás” jelenleg törvényileg nem definiált fogalom, és alatta mást és mást értenek a különböző szakemberek (mi egy komplex rendszert, képzéssel, mentorprogrammal, országos hálózattal), a fő kérdés ezzel kapcsolatban az: nem ugyanaz a cél vezérel-e mindenkit, aki értelmi fogyatékos emberekkel foglalkozik? Jó-e a civil közösségnek, nekünk, ha kicsinyes kommunikációval a közös cél elérését akadályozzuk?

Úgy érzem, nem. A szakmai vita azonban nagyon hasznos eszköz a fogyatékosságügyben is, hiszen minden szakmaterületet előrevisznek az érvelésekkel alátámasztott vélemények.  Így mi inkább ezt tesszük.

A „támogatott lakhatás” fogalom nagyon divatos a fogyatékossággal foglalkozó szakemberek körében, legalább olyan sokan és sokféleképpen használják, mint a szintén felkapott „támogatott döntéshozatalt”. Több szakmai fórumon tapasztaltuk már, ahogyan szakemberek magabiztosan jelentik ki: nálunk működik ez a rendszer – majd kiderül, egészen másképpen képzelik, mint ahogyan mi. Ez persze nem baj, hiszen mind a TL, mind a TD lényege, hogy létező, szinte magától kialakuló segítségnyújtási formákat intézményesítsen. Egyelőre nincs egységes definíció, a szociális törvény nem tartalmazza a fogalmat. Az ÉFOÉSZ-nak a KULCSprogram elindításával nem titkolt célja volt az is: olyan minden részletre kiterjedő, működőképes modellt hozzon létre, amely akár a kormányzat számára is példaként szolgálhat, később törvényileg szabályozott kereteket kaphat.

Hogyan is néz ez ki?

Az ÉFOÉSZ szociális munkás, szociálpedagógus, gyógypedagógus, jogász végzettségű szakemberekből álló teamje számos nemzetközi szakirodalmat tanulmányozott a projekt előkészületének folyamatában. Kanadában és az USA-ban a 1970-es, ’80-as években kezdődött a támogatott lakhatás gyakorlata, azóta kidolgozott képzési rendszerrel, minőségbiztosítási rendszerrel rendelkeznek. Országszerte szakemberhálózatot működtetnek a felmerülő kérdések megvitatására, éves találkozót szerveznek a támogatott lakhatásban élő személyek számára.

Megfogalmazódott a kritikákban, hogy az országban máshol is működik a „támogatott lakhatás”, jól, bár a költözés előtt nem kaptak célzott képzést. A lényeg: hogy jól érzik magukat.

A szakmai kompetencia jelentős hiányát mutatja, ha szakemberként eltévesztettük szem elől az önálló életet mint elérendő célt. A világban „jól érezni” magunkat nem elegendő, ennek megvalósulásáért sok lépcsőt kell megtenni a Maslow-féle piramison, hogy elérjük az önmegvalósításunk legmagasabb szintjét. Saját tapasztalati tanulásunk és másoktól való tanulás útján érjük el céljainkat, és természetesen ez az a tanulás, amelynél nem kapunk érdemjegyeket, és sosincs vége. Az ÉFOÉSZ képzési programja 120 órában felkészíti, és nem „elkészíti” a beköltözőket. A fiatalokat nem lehet és nem szabad megmenteni a saját élettapasztalatuktól.

Szerintünk tehát nem csak az a lényeg: jól érzik-e magukat. Számunkra a „támogatott lakhatás” nem egy olyan ad hoc megoldás, amelyet egy-egy esetben alapítványi vagy egyéb segítséggel elintézhet magának néhány agilis ember, nem pusztán költözés innen oda. A támogatott lakhatás egy rendszer, egy hosszú távú lehetőség, egy sokrétű szolgáltatási forma, amelynek országos kiterjesztésén munkálkodunk. A mi definíciónk szerint ez egy olyan, segítők és lakók számára külön meghirdetett elméleti és gyakorlati képzéssel, előre kidolgozott mentorprogrammal, szakmai tartalommal megtöltött, kormányzati támogatással létrejövő, jól felépített struktúra, amely során a kitagolásban majdan résztvevő nagyintézményekkel együttműködve tudunk tapasztalatot gyűjteni, előkészítve a modellt a törvényi keretek kialakítására, és egy későbbi országos hálózat kiépítésére.

A KULCSprogram tehát a maga nemében első.

Az értelmezésbeli különbségeken túl azonban abban is úttörő (és ez is fontos cél volt), hogy olyan kommunikációs kampány szerveződött köré, amelynek segítségével a fogyatékosságüggyel alig foglalkozó mainstream média és általa az utca embere is megismerhette. A siker egyértelmű: országos napilapok, tévé- és rádióadók foglalkoznak azóta is a témával – és ezáltal persze nem csak a KULCSprogrammal, hanem a kitagolással, az értelmi fogyatékos emberek lehetőségeivel. Sokan, például az [origo] milliós olvasótáborából életükben először szembesültek vele: számtalan értelmi fogyatékos ember igenis képes az önálló életre. Talán nem kell elmagyaráznom, a társadalmi befogadáshoz, az (újabb divatos szóval élve) integrációhoz milyen nagy szükség van ezekre az „aha-élményekre” az „átlagember” részéről. A fogyatékosságügy nem verseny, nem az ebben működő szervezetek presztízs-csatája, nem is ezért hangsúlyoztuk tehát a KULCSprogram elsőségét, egyedülállóságát. Az azonban józan gondolkodással könnyen belátható: nagyobb a sajtóvisszhang, ha hivatalosan is meghirdetjük a támogatott lakhatás magyarországi indulását – egy valóban egyedülálló programmal. És ez mindenkinek jó.

Ezért is gondolom: ha valaki a fentiek ellenére úgy látja, nincs különbség az eddigi próbálkozások és a KULCSprogram között, tehát csúsztatás azt állítani, hogy ez az országban az első – még akkor sem lehet érdeke támadni. Minden egyes pozitív hangvételű újságcikk, rádióműsor, tévériport, online visszajelzés és nyilvános nyilatkozat ugyanazt a célt szolgálja ugyanis. Az ÉFOÉSZ-nak, a többi szervezetnek, minden érintettnek, és gyakorlatilag az egész országnak közös az érdeke: egy sokszínű és befogadó társadalom, amelyben méltó helyet kaphatnak az értelmi fogyatékos emberek – egyenlő esélyekkel, egyenlő jogokkal, egyenlő lakhatási lehetőségekkel.

Ettől biztosan mindannyian jól éreznénk magunkat.

J.É.; B.F.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Északi Támpont · http://www.eszakitampont.hu 2011.07.11. 16:17:31

Úgy érzem, hogy ez a 10 perces film hűen illusztrálja a cikk írójának azon állásfoglalását, mely szerint egy fogyatékkal élő ember is teljes értékű életet élhet.

Egy Down-szindrómás zenész története:

karmak.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=16

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: