A tapolcai fiúk ünnepi beszámolója következik, napi bontásban. Beavatnak minket a karácsonyi sürgésforgásba, és még az is kiderül, ünnepi látogatójuk volt: Bernáth Ildikó, fogyatékosságügyi miniszteri biztos asszony.

December 16-án végre eljött a szabadságunk. Délután megbeszéltük, hogy mit fogunk csinálni a hétvégén. Elmeséltük Szilasnak (a fiúk mentora - a szerk.), hogy mi volt tegnap Pápán, ahol Gyuri fellépett a volt lakótársaival. Nagyon jól éreztük magunkat. Szombaton délelőtt megfőztük az ebédet, majd elmentünk a művelődési házba próbálni a Padlás című musicalt. Vasárnap délután a tapolcai városi színpadon fellépett a karácsonyi műsoron a Gyuri a barátnőjével. A fellépés jól sikerült, és a műsorok végén mindenki ivott egy forralt bort. Siettünk haza, mert holnapra vacsoravendégeket várunk, és még be kell vásárolnunk.

Hétfőn egész nap sütöttünk, főztünk, terítettünk. A vendégeket délután fél ötre hívtuk.

A vacsora jól sikerült, adtunk, és kaptunk is ajándékot.

Szerdán a Támogató Szolgálat dolgozóit hívtuk meg vendégségbe, hogy megköszönjük eddigi munkájukat és segítségüket.

Csütörtökön megsütöttük a bejglit, diósat, és mákosat is. Sütöttünk még kókuszkockát, sajtos-sós rudat, mézeskalácsot. A hangulat már karácsonyi volt, zenét hallgattunk, szegfűszeges illóolajat csepegtettünk a mécsesbe, énekeltünk. Azért volt fontos mindent ma elkészíteni, mert másnap mentünk vissza Lesencetomajra az Otthonba a karácsonyi ünnepségre, ahol mind a hárman szerepeltünk. A lakóotthonosok meghívtak minket ünnepi ebédre, így egész nap kint voltunk.

24.-én délelőtt fát díszítettünk, elkészítettük az ünnepi ebédet, húslevest, rántott húst, rántott halat, krumplipürét. Ebéd előtt átadtuk az ajándékokat, amiknek mindenki nagyon örült. Majd közösen megebédeltünk, és ittunk egy üveg pezsgőt. Majd egész délután tévéztünk, és beszélgettünk.

25-26-án vendégségbe voltunk.

27-én Bernáth Ildikó látogatott meg minket.

28-án Józsi elutazott a mamájához pár napra.

Szilveszter napján délelőtt lementünk a tópartra, megnézni a tóátúszást.

Estefelé lementünk a városba a programokat megnézni, és éjfélkor a tűzijátékot.

Amikor az ünnepi hangulatból felocsúdva, szabadságról visszatérve felhívtam a tapolcaiakat újévet köszönteni, és kifaggatni őket a karácsonyi-szilveszteri élményeikről, szűkszavúak voltak. Azt mondták, inkább ők maguk összefoglalják írásban, és elküldik.

Így ezúttal  - hálistennek! - nem az én "szűrőm" által talán elferdített, szubjektív beszámolót olvashattok majd, hanem a három fiatalember saját év végi beszámolóját!

Olyanok ők, mint a testvérek - mondja Gyuriról, Józsiról és Zoliról mentoruk, aki nap mint nap eljár hozzájuk, és segíti az önálló életüket. Azaz nem. Hiszen a testvérek veszekednek, ők viszont soha. Nyár eleje óta élnek ők hárman tapolcai otthonukban – azóta egyszer sem vesztek össze egymással. Helyette egymást kiegészítve, empatikusan, odafigyelve oldják meg az esetleg felmerülő nehézségeket.

Most életük első karácsonyát töltötték el így, közösen. Lázasan készülődtek, és olyan lelkesen ötleteltek az egymásnak szánt ajándékok vásárlásakor, ami megkérdőjelezhetetlenné teszi azt a segítő, támogató közeget, amit egymás számára biztosítanak. Egyikük farmert szánt a másik fiúnak, másikuk mindkét társának parfümöt vett, hosszasan szagolgatva a kínálatot, és kiválasztva a leginkább hozzájuk illőt.

Nem csupán egymás mellett élnek ők hárman, hanem olyan támogató közösséget alkotva, együttműködve, amely mindannyiunk számára példaértékű lehet.

A blog indulásakor az volt a tervem, itt majd tudósítok a KULCSprogram alakulásáról, a lakhatás különböző lehetőségeiről, és persze Gyuri, Józsi és Zoli önálló életének mindennapjairól.

Utóbbi azonban – nagy örömünkre! – egyre kevésbé tűnik izgalmasnak.

Kérdés ugyanis, van-e annak hírértéke, hogy advent idején három tapolcai fiatalember Keszthelyre ment ajándékokat vásárolni, díszeket, égősort szereztek be, és már hosszú ideje készülődnek az ünnepre – mint bárki más. Lassan elmondhatjuk, hogy olyannyira szokványosak a mindennapjaik, hogy nincs is miről beszámolnunk?

Igazából ez lenne a cél. Hogy kastélyokba zsúfolt, betegnek tekintett, a társadalomból kirekesztett emberekből teljes jogú polgár, a közösség megbecsült tagja váljon. Ez Tapolcán sikerült.

Hírérték azonban továbbra is van: Gyuri, Józsi és Zoli elmúlt egy évének története egyelőre az országban példa nélküli. Boldog karácsonyt Nekik!

ÉFOÉSZ 2011.12.15. 12:48

Csak önállóan!

Több mint fél év önálló élet után első közös karácsonyát tölti tapolcai belvárosi otthonában a három "KULCSprogramos" fiatalember.

A fiúk azóta hónapról hónapra egyre több mindent tudnak elintézni segítség nélkül - legutóbb például a villanyóra állását rögzítették önállóan a szolgáltató oldalán. Gyuri nemrég egyedül ment bakancsot venni magának, és a spórolásnak, körültekintésnek köszönhetően már nem kellett használtan, esetleg két számmal nagyobbat beszerezni, rászánhatta a pénzt egy jó minőségű cipőre.

Korábban mindig csak apróbb összegeket kaptak a gondnokoktól, amit legtöbbször azonnal elköltöttek. Mára megtanulták, mire kell félretenni, hogyan gyűjtsenek, és mivel eközben néhanapján akár „érzelmi-alapú” kiadásokra is van alkalom (azaz van számukra is „szelep”), nem rohannak minden forintjukkal az üzletbe. Mentoruk elmeséli, kétségtelenül a pénzkezelésben fejlődtek a leglátványosabban a fiúk. Ma már van saját kasszájuk, amibe ő nem szól bele, és ha pénzre van szükségük, önállóan ki tudják venni egy automatából.

Költözéskor saját döntésük volt, hogy bár a lakás háromszobás, ők mégis egy közös szobában alszanak majd. Mostanra megszokták, milyen az, ha ők osztják be az idejüket, ha egyikük például tovább olvasna este, másikuk már aludni készül. Így nemrégiben döntést hoztak: szétköltöznek, mindannyian saját szobába.

Kommunikációs szakembereket látott vendégül tapolcai otthonában a három "KULCSprogramos" fiatalember.

A látogatók tanulni akartak - róluk, velük. Szerették volna átlátni az intézményi férőhelykiváltás folyamatát, megérteni, hogy miért is kell megszüntetni ezeket, és hogyan is működhet egy, a tapolcaihoz hasonló alternatív lakhatási forma.

A fiúk szívesen meséltek - az ő szavaikkal szólva - "kinti életükről", és bebizonyították, nem csak a kitagolási folyamat kétlábon járó reklámjai, hanem remek vendéglátók is. Takaros állófogadást adtak otthonos lakásukban: kaszinótojással, fasírozottal várták a vendégeket. Azt is elújságolták, hogy múlt vasárnap zserbót sütöttek, hiszen ez Zotya kedvence. A vendégek a közösségi lakhatás előnyeiről maximálisan meggyőzve, elégedetten távoztak - és csupán azt sajnálták, ez utóbbiból nem kaptak kóstolót.

Legutóbb megígértük, hogy itt közlünk néhányat a nemrég elindult kommunikációs csoportunk tagjainak cikkei közül, amelyben a médiáról, illetve ezzel kapcsolatos szakmai és egyéni céljaikról írnak.

Íme.

A televízió

Hogy el tudjuk mondani a külvilágnak, hogy mi hol dolgozunk és mi a főtevékenységünk. Sőt, még a rádióban is eltudjuk mondani, hogy mi a fogyatékosok érdekeit képviseljük.

Az újságírás

Hogy az ÉFOÉSZ-nek segítünk a kiadványokban könnyen-érthetően leírni az adott cikket.

Az internet

Az interneten az ÉFOÉSZ honlapján a csoportról fényképeket, rólunk véleményeket közlünk, és a csoport véleményét, hogy mi a csoportnak a véleménye az adott témáról.

A diszkriminálásról

Hogy ne diszkrimináljanak minket. Hogy bánjanak velünk ugyanúgy, mint egy egészséges emberrel, mint bárki más emberrel.

A segítségnyújtásról

Hogy ha mi segítséget kérünk, akár a hivatalos helyen, akár bárhol, akkor kapjuk meg a kellő figyelmet, és a kellő segítséget, információt.

A munkahely

Kapjunk munkahelyet, létesítsenek minél több munkahelyet.

A véleményem erről a munkáról

Azért szeretnék itt dolgozni, hogy mindent megtanuljak a médiáról, hogy le tudjam győzni a kamerától való félelmemet. Hogy bebizonyítsam az embereknek, hogy én is hasznos ember vagyok a társadalomnak, és én is szeretnék fejlődni, fejleszteni magam, hogy ne maradjak buta ember, hogy be tudjam bizonyítani a szüleimnek, hogy igenis jó ember vagyok, hogy nem vagyok egy nagy nulla.

Képek forrása: duf.hu és munajogportal.hu

Bár mostanában kevesebbet meséltünk arról, hogy is telnek a mindennapok Tapolcán, a KULCSprogramban megvalósult első lakásban - azért a három fiatalember köszöni szépen, jól van, és élvezi az önálló életet.

Az ősz eseménydúsan telik: megérett a körte, így ideje volt nekilátni a befőzésnek.

A fiúk szakácstudománya rohamosan fejlődik, egyre újabb és újabb ételek elkészítését sajátítják el, de a dolgos hétköznapok mellett ünneplésre, kirándulásra is jut idő.

Badacsonyi túrájukat még éppen a vénasszonyok nyara utolsó napjaira időzítették, a szép időben a Badacsonyi Borhetek programsorozatra is ellátogattak.

Születésnapjuk egymáshoz közel esik, így ahogy a nagy könyvben meg van írva, illően köszöntötték is egymást, saját kis ünneplést rendeztek.

A képek alapján mi is alig akartuk elhinni: saját készítésű tortákkal!

Az érintettekből alakult kommunikációs csapat újabb ülésén arra kértük a résztvevőket, foglalják össze írásban, kik is ők, mik a saját és a közös céljaik.

Az ő válaszaikból szemezgetünk:

"Az ÉFOÉSZ-nál megalakult egy kommunikációs csapat, aminek 6-an vagyunk tagjai. Ennek a csoportnak az a feladata, hogy megtanuljuk a szakmai kommunikációt, hiszen mi az ÉFOÉSZ-t képviseljük. A média, ne feledjük, nagyon fontos szerepet tölt be a társadalomban, és mi most azt tanuljuk, hogy a médiában hogyan lehet kommunikálni. Hiszen ha majd arra kerül a sor, hogy az újságíró megkérdezi, hogy közülünk valaki mutassa be az ÉFOÉSZ-t és tevékenységi körét, akkor annak az illetőnek tudnia kell lényegretörően és a lehető leggyorsabban (akár ha kell, 1 perc alatt) elmondani a lényeget. Nagyon fontos ennek a csoportnak a munkája, hiszen ne feledjük, hogy ez egy reklám, ahol az ÉFOÉSZ-t mutatjuk be az embereknek, és nem csak a mi véleményünket, hanem a többi fogyatékos ember ügyét továbbítjuk a politikusok felé. Nekem az a célom, hogy megtanuljak egy sajtótájékoztatón szerepelni, pl: a mikrofont használni."

Kép forrása: kulker-online.eu

"Mi újság a pasikkal?" - kérdezem. "Túl fiatal vagyok én még ahhoz!" - válaszolja egy harmincéves fiatal nő. Értelmi fogyatékos.

Álmai, vágyai, motivációi bizonyára neki is vannak. És óvó-védő szülei is, akik valószínűleg úgy gondolják: gyermekük még mindig gyermek, az életkorától függetlenül.

"Tudnál segíteni találni egy lányt?" - jön hozzám tanácsért a fiatal férfi, szülei tudta nélkül. Nem ő az első.

Párválasztás, szerelem, nemiség, házasság, gyermekvállalás - írtunk már róla, ma ezek tabunak számító témák értelmi fogyatékos emberek esetében. És sajnos nem csak a laikusok, hanem gyakran a velük foglalkozó szakemberek és szülők szemében is.

Fontos tehát hangsúlyozni nem csak a döntéshozók, de a szakma és a családtagok számára egyaránt: felnőtt emberekről, a társadalom teljes jogú polgárairól beszélünk, akiknek minden támogatást meg kell adnunk, hogy teljes életet élhessenek - a többségi társadalom mindennapjaihoz hasonlóan.

Emlékeztetőül beszéljen helyettem a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény.

23. cikk - Az otthon és a család tiszteletben tartása

1. A részes államok minden szükséges és hatékony intézkedést megtesznek a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséért a házasság, a család, a szülői szerep és a rokoni kapcsolatok terén, másokkal azonos alapon, az alábbiak biztosítása céljából:

a) a házasság kötésére alkalmas korú fogyatékossággal élő személyeknek a házasságkötéshez és családalapításhoz való jogának elismerése a házasságot kötni szándékozó felek szabad és teljes egyetértése alapján;

b) a fogyatékossággal élő személyek jogának elismerése, hogy szabadon és felelősségteljesen dönthessenek gyermekeik számát és korkülönbségét illetően, hogy hozzáféréssel bírjanak az életkornak megfelelő információkhoz, a reproduktív és családtervezési oktatás elismerést nyerjen, valamint, hogy biztosítsák számukra e jogok gyakorlását lehetővé tevő eszközöket;

Kép forrása: verzio.org

süti beállítások módosítása