Régi adósságomat törlesztem most, amikor végre részletesen is bemutatom a KULCSprogram első három résztvevőjét, a tapolcai lakásba beköltöző fiatalembereket. Zotya, Gyuri és Józsi egy ideje kulcsszereplők az ÉFOÉSZ életében, a támogatott lakhatás meghonosítására irányuló törekvéseinkben. Most tehát az ő történetük következik.

Zotya 33 éves, Budapesten született, majd az ország számos intézményében élt: Kiskőrös után Csopak, majd Veszprém és Gic következett. "Állami gondozó voltam" - mondja, és elmeséli, több szakmát is kitanult az iskolában, többek között a szőnyegszövéshez és a kertészethez is ért. "2001. november 14-én kerültem Lesencetomajra" - meséli ezt is akkurátusan, ahogyan minden mást is, Zotya ugyanis élete fontosabb eseményeit dátumra pontosan sorolja. Például azt is, mikor volt legutóbb Tapolcán vasutas nap, amikor közelről megnézhette kedvenc mozdonyát. Az intézetben is sokan erről ismerték: Zotya mindent tud a vonatokról, szobája tele van a képeikkel, a Nohab mozdony képével nyomott pólót és könyvet is kapott már ajándékba társaitól. Talán a mozdonyoknál is fontosabb szerelme Cilus - barátnője, akivel évek óta együtt vannak, Dákán él. Zotya nem csak a nyugalom miatt élvezi az új életet, hanem a szabadság miatt is: bármikor meglátogathatja a párját, és az új otthonában akár vendégül is láthatja.

Zoli szobatársa már a lesencetomaji lakóotthonban is Gyuri volt. A 31 éves fiatalember szintén Gicen élt, állami gondozottként, majd Várpalota, és Pétfürdő következett. Szőnyegszövést és sövénykertészetet tanult, később egy balatoni hotelben dolgozott. 2002 óta élt Lesencetomajon, ahol ugyan szerette a lakóotthont, főként, ha közösségi program akadt, de nagyon örül, hogy szabadabb életet kezdhet. "Önállóan el tudom végezni a dolgaimat. Így legalább azt csinálok, amit akarok" - mondja lelkesen. Szabadidejében szeret sportolni, kirándulni, internetezni, olvasni - kedvencei az Ady-versek, és a helyi napilapot is mindig átböngészi. Legfőbb hobbija emellett a színjátszás: a lesencetomaji társulattal számos elismerést gyűjtöttek az évek során. Az intézményhez tehát még mindig több szálon kötődik: továbbra is ott próbál legújabb előadásában, és az ott élő barátnőjét is gyakran meglátogatja.

A 37 éves József élte korábban hármójuk közül talán a legönállóbb életet, hiszen sokáig családjával élt, három évvel ezelőtt került csak Lesencetomajra. A fiatalember - aki siketnéma, így jelnyelvtudásom híján én főként írásban kommunikálok vele - Sopronban járt iskolába, majd bútorasztalosnak tanult. Jelenleg kerámiázással foglalkozik a munkahelyén, de máig fájlalja, hogy szeretett szakmájában nem talált állást. Azért is örül, hogy Tapolcán saját lábára állhat, mert nagyon fontos számára a nyugalom, a szabadság, és úgy érzi, több a lehetőség a városban. "Itt lehet akár sétálni a városban, fagyizni, vannak programok" - írja a füzetembe. Gyurihoz hasonlóan Józsi is sportos alkat: szeret focizni, kirándulni, sétálni, valamint strandra vagy moziba jár. Ezt most mind szabadon megteheti - már amennyire a háztartási teendők és munka mellett ideje jut rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.