Közös a cél: mindenkinek a legmegfelelőbb lakhatási formát megtalálni - volt a konklúzió az Életfa Rehabilitációs Intézetben tett látogatásunknak.

A KULCSprogram budapesti együttműködő partnerét keresve jártunk a dunakeszi bentlakásos otthonban, ahol mintegy 100 értelmi fogyatékos személy él 2-3-4 ágyas szobákban. Az intézmény emellett lakóotthont és korszerű tréninglakást is működtet, utóbbiban azonban jelenleg nem lakik senki.

Az intézmény igazgatója, Kelemen Mária beszámolt, a lakhatás intézményen kívüli formáiban is jártasak, hiszen akadt példa arra is, hogy végigkísérték, ahogyan egy-egy bentlakó saját elhatározásából kiköltözött, saját lábára állt. A dunakeszi otthon nyitott arra, hogy hozzájáruljon programunk sikeréhez meglévő tapasztalataik átadásával. "Az intézményen kívül is van élet" - összegezte a KULCSprogram kidolgozóival egybecsengő véleményét Kelemen Mária.

Az intézményt, ahonnan néhányan önálló lakásukba költözhetnek modellprogramunk segítségével, továbbra is keressük.

A fiatal, laza és bulizós Dávid nagylétszámú bentlakásos intézményből, 10 ágyas szobából; a szende, anyukája által még mindig gyermeknek kezelt Hajni és lobbanékony, féltékeny természetű párja családjuktól; a precíz, rendszerető és csendes Nándor pedig egy lakóotthonból került a KULCSprogramba: most négyen együtt kell új, közös életüket berendezniük.

Hogyan segíthetjük őket ebben? - volt a KULCSprogram második képzési napjának fő kérdése. Hajni, Dávid és társaik - bár igencsak szívünkhöz nőttek a nap végére - természetesen csak kitalált figurák, a fenti, sokszor előre borítékolható ellentétekkel teli alapszituáción pedig a mentorokra váró feladatokat modelleztük.

Szabályok, normák, erkölcs, együttműködés, konfliktuskezelés voltak mai témáink, azaz éppen olyasmik, amelyek az együttélés kapcsán mindannyiunk életében felmerülnek.

Mit tegyünk, ha

• túl magas a vízszámla, és elfogyott a pénzünk?
• szüleink mindenbe beleszólnak?
• nincs párunk, de erősen él bennünk a vágy az intim pillanatokra?
• lakótársunk a legsűrűbb reggeli órában olvasna újságot a vécén/túl rendetlen/túl rendszerető/idegesítő a zenei ízlése stb.?

Ezekre a kérdésekre (vagy nagyon hasonlókra) a támogatott lakásokba beköltöző értelmi fogyatékos személyeknek minden bizonnyal meg kell majd találniuk a választ. És persze nekünk, mentoroknak, segítőknek, szakembereknek is, ha támogatni akarjuk őket önálló életükben. A mai napon mindannyian ennek érdekében tettünk néhány lépést.

Önérvényesítés, támogatott döntéshozatal, önálló élet, a támogatott lakhatási forma alapértékei és kérdései - ezek voltak a fő témák a KULCSprogram első mentorképzési napján, Tapolcán. A kiscsoportos oktatáson, amely holnap is folytatódik, kilenc szakember vett részt, Tapolcáról és Lesencetomajról érkeztek.

KULCSmondat 1: "Az önérvényesítés felelősség egy szakembernek is"

Az első előadás során pozitív példák, vitaindító gondolatok is elhangoztak, és az önérvényesítés-önrendelkezés kérdéseiről beszéltünk.

KULCSmondat 2: "A cselekvőképességet nem megadni, hanem elismerni kell."

Kollégánk felhívta a figyelmet az alapvető emberi jogokra, amelyek mindenkit, így az értelmi fogyatékos személyeket is megilleti. A támogatott döntéshozatal és a lakhatás személyre szabottabb formái mind alapvető emberi jogaik érvényesítésében segítik őket.

A mozgásukban korlátozottaknak rámpát építünk, az értelmi fogyatékos személyeknek szóló akadálymentesítésnek pedig a támogatott lakhatás mint választási lehetőség lenne fontos eszköze - hívtuk fel a figyelmet.

KULCSmondat 3: "Nem a fogyatékossággal élőkkel, hanem az én kommunikációs csatornáimmal van a baj."

Oktatóink és a résztvevők egyetértettek: mindenki ki tudja fejezni, hogy mire van szüksége, legyen szó akár szavakkal nem kommunikáló értelmi fogyatékossággal élő személyről. Az igények alapján pedig megválasztható például az is, melyik a legideálisabb lakhatási forma valaki számára.

KULCSmondat 4: "Én magam nagyon veszélyesen élek."

A nap végén arra biztattuk a résztvevő szakembereket, gondolkodjanak velünk, mutassanak új szempontokat, vessék fel az esetlegesen felmerülő kételyeiket, kérdéseiket. Így kerültek szóba az önálló élettel járó veszélyek: tűz üt ki, konfliktusba keverednek a szomszéddal vagy a házban élő társaikkal, elveszítik a pénzüket vagy például balesetet szenvednek. A listát végignézve azonban így összegeztük: mi magunk is nagyon veszélyesen élünk. Dehát ők sokkal védtelenebbek, nem tudnának mit kezdeni egy-egy ilyen helyzetben - hangzott az ellenérv. Honnan tudjuk, ha sokan még sosem próbálták?

Igaz, hallgattunk el mind. A KULCSprogramban résztvevőknek lehetőségük lesz bebizonyítani: ugyanannyi veszélynek vannak kitéve, mint bárki más, és kellő prevencióval, támogatással a fogyatékossággal élők is meg tudnak oldani bármilyen vészhelyzetet.

Megnéztük, kiválasztottuk, megállapodtunk: a lesencetomaji lesz az első intézmény, ahonnan négy értelmi fogyatékos fiatal néhány hónapon belül beköltözhet önálló otthonába!

A Veszprém Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Betegek és Fogyatékosok Otthonában tegnap jártunk, megegyeztünk az együttműködésről. Az intézményből érkező illetékesek, ápolók hétfőn kezdik a fogyatékossággal élők támogatott lakhatását segítő szakemberek képzését.

A lesencetomaji intézményben közel 200 középsúlyos vagy súlyos értelmi fogyatékos ember és pszichiátriai beteg él, 4-10 ágyas szobákban. Zsúfoltság, nehéz körülmények jellemzik tehát az otthont, és Szántó Ferenc igazgató elmondása szerint pénzhiány miatt esély sincs a korszerűsítésre - a régi, vadászkastélynak épült létesítmény nem is igen alkalmas rá.

Az intézményvezető üdvözölte a KULCSprogram kezdeményezést, hiszen fontosnak tartja, hogy akik bekerülnek, lássák a kiutat, a lehetőségeket. Ennek ideális következő lépése lehet a támogatott lakhatási modell, amely során a gondozottakból a közösség teljes értékű állampolgárai válhatnak - önálló otthonnal, önálló élettel.

Elindítottuk a KULCSprogramot az értelmi fogyatékossággal élők önálló életének megteremtéséhez - ebben a blogban pedig beszámolunk a tapasztalatainkról. 

Mi is ez?

Ma Magyarországon 23 ezer ember él nagylétszámú bentlakásos intézményekben, amelyek zömében száznál is többen laknak, de akadnak többszáz fős intézmények is!

Az ÉFOÉSZ régóta igyekszik elősegíteni a kitagolást, megteremteni alternatív megoldásokat. Ennek érdekében indítottuk el KULCSprogram elnevezésű kezdeményezésünket. Mit teszünk?

1. Első állomásként egy tapolcai lakást készítünk elő értelmi fogyatékossággal élők számára, hogy ott önálló életet kezdhessenek.
2. Képzést indítunk azoknak a segítőknek, akik a későbbiekben a lakásban élők mindennapjai során támogatást fognak nyújtani.
3. Képzést indítunk azok számára, akik a lakásba költöznek majd, hogy elsajátítsák egyrészt az önérvényesítési-döntéshozatali, másrészt az alapvető gyakorlati ismereteket.
4. Hálózatot építünk: a későbbiekben egyre több ilyen lakást tervezünk megvalósítani.

Mi a célunk?

• Támogatjuk az értelmi fogyatékossággal élőket önálló életük megteremtésében.
• Elősegítjük társadalmi beilleszkedésüket.
• Segítjük őket az emberi méltósághoz, a teljes élethez fűződő alapvető jogaik érvényesítésében.
• Tapasztalatokat gyűjtünk a modell működéséről.
• Támpontot nyújtunk a kormányzatnak a nagylétszámú intézmények átalakításához, a kitagoláshoz.