A KULCSprogramról nap mint nap tudósítva nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy nekem is kéne hasonló támogatás a lakhatáshoz – így ma muszáj erről írnom.

Újra és újra megkérdezem magamtól: én vajon fel vagyok készülve az önálló életre? El tudnám például látni a férjem égési sérüléseit, ha úgy adódna? (Nem.) Ismerem az együttélés szabályait? (Remélem.) Tudom kezelni a közös élet során adódó konfliktusokat? (Az ajtócsapkodás számít?) Tudom, hogy kell pénzt kezelni, beosztani? Nem költöm-e el a pénzem drága és felesleges dolgokra? (Hát...) Megértem a banki ügyintéző szavait és a hivatalos leveleket? (Nem.)

Sorolhatnám. Nekem is – ahogyan mindannyiunknak – szükségem van bizonyos fokú támogatásra. Én nem egy szociális segítőtől kapom meg, hanem a páromtól, a családomtól, a barátaimtól, a szakemberektől. De megkapom, ha kérem. És eközben persze követek el hibákat, veszélybe sodrom magam, sőt, néha komoly problémákba ütközöm.

 Kép forrása: csubakka.hu

Hazánk 2007-ben elsők között ratifikálta a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ egyezményt, amelynek célja az emberi jogok és az alapvető szabadság védelme valamennyi fogyatékossággal élő személy számára. Tény, hogy az egyezmény ellenére még ma is számos területen él a fogyatékos személyek hátrányos megkülönböztetése – ilyen például a lakhatás is. Sok esetben sem a megfelelő támogató háttérintézmények, sem a jogi keretek nem adottak az önálló élethez. Hangsúlyozom: számos értelmi fogyatékos személy esetében nem az önálló életre való képességgel, hanem  a társadalmi keretekkel van a gond.

„Önálló életvitel és közösségbe való befogadás” – az egyezmény 19. cikke az, ami a KULCSprogram kapcsán leginkább érdekes.

„A fogyatékossággal élő személyeknek másokkal azonos alapon lehetőségük van lakóhelyüknek és annak megválasztására, hogy hol és kivel élnek együtt, és nem kötelezhetőek bizonyos megszabott körülmények között élni.”

„A fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférési lehetőséget biztosítanak többféle otthoni, intézményi és egyéb közösségi támogató szolgálathoz, beleértve azt a személyes segítséget, mely a közösségben éléshez és a közösségbe történő beilleszkedéshez, valamint a közösségtől való elszigetelődés és kirekesztődés megelőzése céljából szükséges.”

A fenti idézetek arról szólnak: lehetőséget kell adnunk a saját életre, és emellé meg kell adnunk minden támogatást, amire az értelmi fogyatékossággal élőknek szüksége lehet. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek önállóan kell élnie. Számos olyan érintett van, akinek jobb, kényelmesebb, megfelelőbb egy lakóotthon, egy intézmény, a család.

Ezek is alternatívák. Ahogyan a támogatott lakhatás is az lesz – amint megteremtjük a kereteit.

KÖNNYEN ÉRTHETŐEN:

Minden embernek szüksége van támogatásra.

Mindannyian követünk el hibákat,

de ha szükségünk van segítségre, megkapjuk.

Magyarország elsőként fogadta el

a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ egyezményt.

Az egyezmény leírja, hogy mindenkinek joga van

lehetőséget és támogatást kapni a saját élethez.

Ebben az egyezményben szó esik arról,

hogy meg kell adni minden lehetőséget és támogatást a saját életre,

amire az értelmi fogyatékossággal élőknek szüksége lehet.

Az ÉFOÉSZ meg szeretné teremteni a támogatott lakhatás feltételeit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.