"A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az, ha nem teszünk semmit, mert azt hisszük, hogy csak keveset tehetünk."

(Sydney Smith)
 

Tombol a nyár - kánikulával, mézédes dinnyével, vízparti vakációkkal, szabadságolások miatt csendes irodákkal. De vajon milyen az élet a nagy, bentlakásos intézményekben – ilyenkor?

Szívderítő kezdeményezésről számol be Gyene Piroska, a Reménysugár Habilitációs Intézet vezetője: néhányan az RHI lakói közül „csereüdülésen” vesznek részt Tordason, a budatétényi intézet pedig szintén befogadott a hétre néhány tordasi bentlakót. Sokan közülük korábban az RHI-ban éltek, így ez a nyaralás számukra egy kicsit nosztalgia is: néhányan visszatértek régi szobájukba, korábbi lakótársaikkal, barátaikkal töltik most az időt. Tordason pedig eközben nagy az izgalom: Bartokos Tamás rendező, művészetterápiával foglalkozó szociális munkás előadását mutatják be szombaton az intézményben. A tordasi és a budatétényi lakók keményen dolgoznak a főpróbahéten, közösen készülnek a premierre.

„A két intézmény között hatékony együttműködés alakult ki: fellépett már nálunk a tordasi zenekar, többen költöztek már hozzánk tőlük, és fordítva. Ez a csereprogram azért is sikeres kezdeményezés, mert azt példázza: apró dolgokkal is nagyon meg lehet színesíteni az intézményben élők mindennapjait, és ez sokszor nem is az anyagiakon múlik. A nagyon szűkös pénzügyi források ellenére is van lehetőség emberibbé tenni az életet” – hangsúlyozza Gyene Piroska. Sokan nem is gondolnák: már önmagában az is izgalmas kilépés lehet az egyhangú hétköznapokból, ha például a szereplőknek a próbákra nap mint nap busszal kell bejárni.

Mindannyian vágyunk ilyenkor a változatosságra, az új kalandokra, új emberekre. Nincs ez másképp a sérült embereknél sem.

És bár biztosan sok a hasonlóan pozitív kezdeményezés az ország nagylétszámú intézményeiben, összességében azonban mégis számos teendőnk lenne ezen a téren (is): a kitagolásnak az ilyen, a szabadidő eltöltésére irányuló kérdésekre is választ kell majd adnia. Az érintett önérvényesítőkből álló People First egyesület honlapján szerepel ez a gondolat: az intézmény nem csupán egy hely – ez a mód, ahogyan az emberek gondolkodnak. Az érintettek társadalmi kirekesztését és - sok esetben - "vegetálását" elősegítő rendszer.

Amikor kitagolásról beszélünk tehát, nem csak a fizikai falak lebontása, hanem a gondolkodás átalakítása is közös feladatunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.