A fogyatékos emberek társadalmi beilleszkedésének, önállóságának (így a KULCSprogram folytatásának is) alapvető feltétele: a munka. Méltó körülmények között. A munka törvénykönyvének jelenlegi tervezete ezt több ponton is problémássá teszi: számos rendelkezése ütközik a - Magyarország által elsők között vállalt! - nemzetközi jogszabállyal: a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ egyezménnyel.

"A részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek munkavállaláshoz való jogát, másokkal azonos alapon" - írja az Egyezmény.

A tervezetben azonban gyengül a diszkrimináció elleni védelem: nem szerepel benne az ésszerű alkalmazkodás jogintézménye, vagyis az a követelmény, hogy egy fogyatékos munkavállaló esetében a munkáltató tegyen meg mindent a megfelelő foglalkoztatásáért. Ezen túl hiányzik az esélyegyenlőségi terv elkészítésének kötelezettsége is: egy olyan dokumentumé, amely leírja, hogyan valósítja meg az akadálymentes környezetet és az egyenlő bánásmódot a munkáltató.

Aggályos a szöveg fogalmi zűrzavara: összemosdóik a cselekvőképesség–munkaképesség, valamint az egészségkárosodás–fogyatékosság fogalma.

A tervezetben szereplő "cselekvőképtelen munkavállaló" elnevezés egy fogalmi ellentmondás. Aki munkát vállal és alkalmazzák is - az cselekvőképes, nem igaz?

Ma Magyarország kb. 70.000 ember él gondnokság alatt, akik közül mintegy 45.000 személy cselekvőképtelen (azaz kizáró gondnokság alatt áll). Sajnos nemcsak olyan emberek kerülnek kizáró gondnokság alá, akiknek "hiányzik a belátási képessége", hanem olyanok is, akiknek ügyei intézéséhez némi segítségre lenne szükségük, a jogi szabályozás, illetve az ellátórendszer azonban nem tud alternatívát felajánlani számukra. A "cselekvőképtelenség" önmagában is egy elavult, nehezen definiálható jogi kategória, melyet a fogyatékossággal foglalkozó tudományok már régen meghaladtak. A jogalkotó a cselekvőképtelenség fogalmával egy olyan heterogén csoportot sűrít egy kategóriába, amelybe egyaránt tartozhat súlyosan, halmozottan fogyatékos ember és pszichiátriai betegséggel küzdő egyetemi professzor is, de időskori demenciával küzdő személyek, és szenvedélybetegek is elméletileg ebbe a körbe tartozhatnak.

A fogalom szűkebb, köznapi értelmezésben olyan súlyos, halmozottan fogyatékos, kómás beteg személyeket takar, akik munkavégzésre valóban képtelenek. Ilyen személyek esetében azonban nem is kell rendelkezéseket tartalmaznia az törvénynek, hiszen ők állapotuknál fogva nem is fognak munkaviszonyokban megjelenni.

A fogyatékosság ténye nyilván együtt jár kisebb-nagyobb mértékű akadályozottsággal, azonban erre nem a kirekesztés a megfelelő válasz (például azzal hogy az érintett személy nem létesíthet munkaviszonyt), hanem éppen a munkaadói oldalon többletkötelezettségek és védelmi szabályok előírása - egy nyitott, befogadó, sokszínű társadalom érdekében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.