Richard Ruston kanadai önérvényesítő (azaz olyan értelmi fogyatékos ember, aki saját érdekei érvényesítéséért, saját jogaiért harcol) februárban Budapesten járt egy támogatott döntéshozatalról szóló szemináriumon.

Nem vágyott plusz programokra, városnézésre: önérvényesítőként utazott ide, tenni akart. Kérte, szervezzük meg neki, hogy néhány magyar önérvényesítő kollégájával találkozhasson, hogy tapasztalatot cseréljenek.

Richard középkorú, csendes ember. Amikor a beszélgetés közben rákérdezek, hol él, azt válaszolja a világ legnagyobb természetességével: "Hát otthon." De kivel? - kérdem. Kicsit felhúzza a szemöldökét: "Egyedül" - vágja rá. És mióta? - faggatom tovább, nem lesz ideges, de a lehető leghatározottabban felel:

"Nem is tudom pontosan, valahogy a nyolcvanas évek közepe óta élek egyedül. Nincs szükségem bébiszitterre!"

- nevet, mintha a feltételezés is mulattatná.

Richard nagylétszámú intézményben nőtt fel, majd azt mondta, elég volt. Csatlakozott a hetvenes években indult önérvényesítő mozgalomhoz - ma ő a People First of Canada önérvényesítő szervezet elnöke. 

KÖNNYEN ÉRTHETŐEN:

"Nekem nem kell bébiszitter!"

Ezt a mondatot Richard Ruston mondta.

Richard középsúlyos értelmi fogyatékos.

Ő Kanadában él.

Richard önállóan él saját lakásában.

Richard tagja önérvényesítő csoportnak.

Az önérvényesítő mozgalom neve People First of Canada.

Richard ennek az önérvényesítő csoportnak az elnöke.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.