Alekosz - olvasom - "pszichopata" tüneteket produkál: ő tűri legjobban a bezártságot, nem szeret, nem szorong, nem tanul. Azaz a legalkalmasabb villalakó. Bentlakó. Elzárva a külvilágtól, a szeretteitől, a lehetőségektől.

Egy nagylétszámú szociális intézményben nincsen szauna. És nem is olyan étel "terem" a hűtőben, amilyet a bentlakók egy cetlire felírnak. Nem nyer milliókat, aki a legtovább kihúzza odabent, legtöbbször nincsen bekamerázva sem, és ami a legfontosabb: egyáltalán nem követi egy egész ország az ott élők mindennapjait.

De azért van néhány hasonlóság. Bezárva lenni, szeretteink nélkül lenni, véletlenszerűen összeválogatott társaságban tölteni a mindennapokat.

Ha némelyek szerint kizárólag olyanok bírják az életet a Való Villában, akik "nem normálisak", azaz nem kötődnek senkihez annyira, hogy megviselje őket a bezártság, akkor kérdem én, miért várjuk el 23 ezer embertől ebben az országban, hogy önként és dalolva leéljenek így egy életet?

Milliók szurkolnak a villalakókért, sajnáljuk őket, milyen rossz lehet így bezárva élni, és eközben óhatatlanul elő-előtör bennem ez a párhuzam. Az jut eszembe, miért tartjuk normálisnak, hogy fogyatékos embereket összezárunk egy világvégi intézmény zsúfolt szobáiban, miközben egyáltalán nem tartjuk ezt normálisnak saját magunk esetében? Sőt, ha villaszereplőről van szó, minden lelki rezdülésére kíváncsiak vagyunk, vajon hogy éli túl ezt a helyzetet. Pár hétig, hónapig csupán.

Kíváncsi vagyok, vajon egy százötven fős intézmény tízágyas szobájában is Alekosz lenne-e a sztár.

KÖNNYEN ÉRTHETŐEN:

A tévében van egy műsor, ahol idegen emberek laknak együtt.

A házat nem hagyják el, össze vannak zárva.

Ez rossz dolog.

Ők ezt önként vállalták.

Aki tovább bírja, jutalmul sok pénzt kap.

A fogyatékos emberek is összezárva élnek nagy intézményekben.

Ők nem kapnak jutalmul pénzt.

Az ÉFOÉSZ azon dolgozik, hogy fogyatékos emberek is önálló életet éljenek.

Néha úgy érezzük: Tapolca a világ közepe. Ott kezdtük a KULCSprogramban résztvevő segítők mentorképzését, nem messze onnan (Lesencetomajon) zajlik épp a leendő lakók tréningje, eközben pedig a program legfontosabb eleme, négy értelmi fogyatékos ember leendő önálló otthona folyamatosan szépül.

A helyi önkormányzat támogatásával Tapolca belvárosában létesülhet az első támogatott lakás - ennek a négy embernek élete első saját otthona, önálló életük helyszíne, fészek, ahol a társadalom teljes jogú tagjaként élhetnek majd. Úgy, mint bárki más.

Sokan érzékelték ennek jelentőségét: szülők, civilek, támogatók mind hozzátettek valamit a lakás elkészültéhez. Nekik köszönhetően immár - ahogyan a képeken is létszik - kulcsra készen várja lakóit.

KÖNNYEN ÉRTHETŐEN:

Elkészült a lakás a támogatott lakhatás jövendő lakói számára.

Szép, színes, KULCSrakész!

Nézd meg a fotókat!

Köszönjük Tapolca város önkormányzatának és

az ÉFOÉSZ dolgozóinak segítségét!

Ez a mondat többször elhangzott abban a szituációs játékban, amiben a gondnokolt célja az volt: a kizáró gondnokság helyett "csak" korlátozó gondnokság alá kerülhessen.

De vajon valóban "korlátozott" az az érintett, aki képes kiharcolni a bíróságon a maga igazát? Vajon tényleg "korlátozott" akar lenni - a szó nem jogi értelmében?

Nekem az az érzésem, hogy nem. Ezek azok az alkalmak, amikor a gyakorlatban is kiderül: a jelenlegi gondnoksági rendszer hiányos, alternatívára van szükség. Számos érintettben - akik felnőtt életük jórészét gondnokság alatt töltötték - fel sem merül: mi lenne, ha lenne más lehetőség?

A támogatott döntéshozatal - mint működő gyakorlat és mint jogi intézmény egyaránt - pontosan ezt hivatott megvalósítani. Hogy ne legyen "korlátozott" egy olyan ember, aki egyébként képességei szerint egyáltalán nem az.

KÖNNYEN ÉRTHETŐEN:

Aki gondnokság alatt él, nem dönthet önállóan életét érintő kérdésekről.

Az ÉFOÉSZ azon dolgozik, hogy az értelmi fogyatékos embereket is

ugyanazok a jogok illessék meg.

Például arról, hol szeretnének élni.

A törvényeknek támogatniuk kell az önálló lakhatást.

"Felnőtt ember vagyok, tudok önállóan közlekedni, tudok viselkedni, meg tudom oldani az életem egyedül, kint, szabadon. Úgyhogy ha nem dönti el negyedórán belül, hogy támogat-e a felülvizsgálaton, hogy kikerüljek a kizáró gondnokság alól, akkor ügyvédet fogok fogadni, és panaszt teszek maga ellen!" - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Gy.

"Ezt nem teheted, én vagyok a főnököd, én vagyok a tanultabb, az idősebb, az okosabb! Jó neked az a kizáró, nem kell folyton bíróságra meg orvoshoz járkálni, így meg tudlak védeni mindentől" - sorolta a gondnokot játszó B.

A parázs vita az ÉFOÉSZ jelenleg is zajló képzésén hangzott el Lesencetomajon, ahol a támogatott lakhatásban részt venni szándékozók előzetes felkészítése zajlik.

A mai nap témája a támogatott döntéshozatal volt, a szituációs játékok a gondnok-gondnokolt között felmerülő esetleges nézetkülönbségek megoldását modellezték. A döntés szó hallatán és a segítő személye kapcsán újra és újra a pénz témájához kanyarodtunk vissza, hiszen az ezzel kapcsolatos döntések talán a leghangsúlyosabbak - mindannyiunk életében.

És ahhoz, hogy jó döntések szülessenek, nem elég, ha egy "okosabb és tanultabb" gondnok megmondja, mit tegyünk. Segítő, támogató személyre van szükség, aki segít a lehetőségek felkutatásában, az esetleges következmények mérlegelésében, majd ránk bízza a döntést. De milyen is legyen ez az ember? Idézek.

• kedves, jószívű
• okos
• nyugodt, csendes
• csinos
• fiatal és tanulékony
• ne legyen agresszív
• ne fordítson hátat, ha beszélek hozzá
• ne kiabáljon, csöndbe kell
• legyen kedves, még ha rossz vagyok is hozzá
• azt is mondja meg, hogy most tud-e segíteni, vagy hogy inkább később beszéljünk

A támogatott döntéshozatal jogintézménye pontosan ezt kívánná megvalósítani: a támogató közeget, amelyben jó döntés születhet. Na jó, talán a csinosságot a nem tudja minden áron törvényileg biztosítani.

Blogunk látogatottsága szépen növekszik. Bízunk benne, hogy ezután még ennél is több emberhez fognak eljutni a támogatott lakhatásról szóló tapasztalataink.

A blogot azonban annak érdekében is indítottuk, hogy gyors párbeszédet kezdeményezzünk, interaktív felületet biztosítsunk a szakembereknek, érintetteknek és laikusoknak egyaránt. Várjuk tehát a hozzászólásokat! Minden bejegyzés végén lehetőség van kommentárokat írni az elhangzottakhoz - használjátok a lehetőséget! Jó úton járunk? Lehetne valamit másképpen, jobban? Mit gondoltok egyáltalán a témáról? Minden hozzászólásnak örülünk!

KÖNNYEN ÉRTHETŐEN:

Olvasd el az ÉFOÉSZ KULCSprogram blogját.

Érdekes volt?

Tetszett vagy nem tetszett?

Írd oda a bejegyzés végére!

Mondd el Te is a véleményedet!

Megkezdődött a KULCSprogram leendő lakóinak képzése! A lesencetomaji intézményben zajló tanfolyam első hatvan óráját, az elméleti részt tizenegyen kezdték el. Az első nap egymással és a programmal ismerkedtünk.

Pénz, munka, önálló élet, párkapcsolat, szerelem, család - ezek hangzottak el, amikor arra kerestük a választ, ki mit vár a képzéstől, a programtól. Szeretnék kimozdulni az intézményből, szeretném megállni a helyem, arra szeretnék választ kapni, milyen kint az élet - sorolták a résztvevők. Értettük, rajta vagyunk.

A kérdések pedig csak záporoztak. Mennyibe fog kerülni a rezsi? Ki fogja fizetni? Ki fog gondoskodni az étkezésekről? Miben más ez, mint egy lakóotthon? Mi van akkor, ha kifizettem a költségeket, és már nem marad pénzem bérletre? A munkám a foglalkoztatóban megmarad? A barátnőm jöhet majd látogatóba? És ez is: ugye nem kötelező költözni?

A képzés anyaga precízen, magasfokú szakmai ismeretek birtokában készült, jól felépített, büszkék is vagyunk rá. De az első délelőttön kicsit félre kellett tennünk az ismerkedést, a játékokat, a csapatfeladatokat. Semmi mellébeszélés. Konkrét válaszok kellettek. Szerintem ez egy nagyon komoly program - mondta az egyik résztvevő, majd így összegezte: nekem ez jó megoldás lenne.

Kép forrása: euro-nyelviskola.hu

KÖNNYEN ÉRTHETŐEN:

Megkezdődött a támogatott lakhatás program elméleti képzése Lesencetomajon.

A képzésen tizenegy értelmi fogyatékos személy vesz részt.

Az első nap a program és egymás megismeréséről szólt.

A résztvevők konkrét kérdéseket tettek fel az önálló életről.

Az ÉFOÉSZ munkatársai válaszoltak az önérvényesítők kérdéseire.

Amikor értelmi fogyatékos emberek választójogáról beszélünk, mindig az a furcsa érzésem támad, hogy fordítva kéne feltenni a kérdést. Azaz nem úgy, miért szavazhassanak, hanem így: miért ne? A konferencián sorba vettük: pro és kontra.

„Az értelmi fogyatékos emberek ne szavazhassanak.”

Az egyik alapvető probléma ezzel az állítással: ez jelenleg sem így van. Aki gondnokság alatt van, nem szavazhat. Aki nincs, az igen. Tudjuk, előbbi kategóriába nem csak – nagyon különböző képességű – értelmi fogyatékos emberek esnek, hanem többek között idősek, pszichiátriai betegek is, utóbbiba pedig akár sokszor súlyosabb fokú sérültek. A jogalkotó szándéka nyilván nem ez volt. A csoportot tehát, amelyet a jog kizárni kívánt a választásokból még csak nem is volt képes ilyen egyszerűen körülhatárolni. Pontosan azért, mert nem lehet.

„Az értelmi fogyatékos emberek nem tudják racionálisan mérlegelni a politikát.”

Ezzel az állítással két gond is van. Egyrészt: számos olyan értelmi fogyatékossággal élő ember van, akit érdekel a politika, követi, olvas róla, informálódik, és eközben persze mérlegel, véleményt alkot. A másik, hogy a demokratikus jogoktól való megfosztás arra a fikcióra épül: a választópolgárok racionális mérlegelés alapján szavaznak. Ezt az alapvető paradigmát kell megkérdőjelezni, amikor az értelmi fogyatékos emberek szavazati jogáról döntünk. Hiszen nem arra játszanak sokszor maguk a politikusok is, hogy a nem racionális döntéseket érzelmi alapon befolyásolják? Racionális mérlegelés kiindulópontja-e, amikor Orbán Viktor "a nép fiának" öltözik kockás ingben, vagy Gyurcsány Ferenc táncoló videója felkerül a netre? Racionális mérlegelés része-e, ha úgy szavazok, ahogyan a szüleim, a családom? Nem érzelmi alapon utasítunk-e el sokszor egy-egy politikust vagy pártot, és kedvelünk egy másikat?

Ez is ugyanolyan heterogén csoport, mint amilyen maga a társadalom. Ugyanazokat a viselkedési formákat választják, mint mi: lesznek, akik érzelmi alapon szavaznak; lesznek, akik követik a politikát és megalapozott döntést hoznak; és lesznek, akiket nem érdekel, így nem mennek el szavazni.

„Az értelmi fogyatékos emberek befolyásolhatóak.”

Biztosan lennének, akik a segítőjük, intézményvezetőjük, gondnokuk, családjuk véleményére hagyatkozva szavaznak. Szerintünk azonban a politika a befolyásolásról (is) szól. Minden állampolgárnak joga van akár mások, például szülei, családja, házastársa, a barátai, a társaság falkavezére vagy éppen a település papjának véleményére hagyatkozva szavazni. A nem gondnokság alatt élőknek legalábbis joga van. Ez a jog az értelmi fogyatékossággal élőket is megilleti.

„Akkor vizsgáljuk a belátási képességeket!”

Visszakérdezünk: hogyan? Hogyan lehet ezt diszkriminációmentesen megtenni? Az a kérdés, hogy milyen pártok vannak a parlamentben még belefér, de a pártok programjának ismertetése már nem? Hogy hívják a pártok vezetőit? Tudja-e, hogy ki mit ígér? Mindenki tudna mindezekre válaszolni? Azok is, akiknek kérdés és vizsgálat nélkül biztosítja az alkotmány a választójogot? Ha nem vizsgáljuk a belátási képességeket minden egyes állampolgár esetében, akkor ezt az értelmi fogyatékos emberekkel sem lehet nem diszkriminatívan megtenni.

„Dehát egy-egy kis faluban, ahol nagylétszámú intézmény működik, az ő szavazataik akár eldönthetnék a polgármester-választást!”

Egy kis faluban, ahol néhány százan élnek, ám a falu határában több száz fős bentlakásos intézmény működik, vajon nem lenne alapvető, hogy beleszólása legyen a helyi politikába egy ilyen meghatározó helyi csoportnak?

Az ÉFOÉSZ-nál úgy érezzük, minél többet beszélünk róla, annál kézenfekvőbb: a szavazati jog egy demokratikus rendszerben alapvető, legyen biztosítva mindenkinek. Ennyire egyszerű.

Képek forrása: gondola.hu, nyest.hu (MirekP grafikája), hirekpecs.hu

KÖNNYEN ÉRTHETŐEN:

Azok az emberek, akik gondnokság alatt vannak,

nem szavazhatnak.

Ezért fogyatékos személyek vagy pszichiátriai betegek sem szavazhatnak.

Az ÉFOÉSZ azon dolgozik, hogy

az értelmi fogyatékos személyek is önálló döntéseket tudjanak

hozni.

Az értelmi fogyatékos személyek politikáról is önállóan dönthessenek.

Az értelmi fogyatékos személyek is szavazhassanak.

Churchillt idézte Gyene Piroska a konferencia második napjának megnyitásakor, utalva a most kezdődő intézményi kitagolásra, és a rendezvényen megjelent szakemberek összefogásának lehetőségeire. Az egyeztetésen a NEFMI Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztályának képviselője is részt vett.

Nem a címbeli idézet volt ma az egyetlen mondat, amit érdemes szó szerint idézni, így beszéljen most helyettem egy ilyen válogatás – a teljesség igénye nélkül:

„Az én feladatom az otthon vezetőjeként, hogy a gondokat megoldjam.”

„A kitagolás lényege, hogy a fogyatékos emberek a társadalomban aktívan részt tudjanak venni.”

„A kiindulópont, hogy a fogyatékos embereknek nyújtunk szolgáltatást, attól függetlenül, hogy hol lakik.”

„Ez az átmeneti időszak időt ad arra, hogy egyfelől az ellátottakat megtanítsuk az új rendszer használatára, másfelől eközben mi magunk is felkészüljünk.”

„Mit jelent neked az önállóság?” „A lakóotthonon belüli munkákat elvégzem, a szabadidőmben pedig azt csinálom, amit szeretnék.”

„Miben volt más a nagyintézmény, mint a lakóotthonod?” „Ott ilyen sérült emberek laknak hat- meg nyolcágyas szobákban.”

„Kicsit félelmetes, hogy éjszaka sem lenne ott segítő, de gondosan bezárnánk az ajtót.”

„A támogatott lakhatáshoz kéne próbaidő. Ha nem tetszik, vissza tudjak menni  lakóotthonba.”

„A társadalomnak kell változnia, hogy a szolgáltatások mindenki által használhatók legyenek.”

„A stratégián túl évenkénti cselekvési terv kell, és fontos, hogy az önkormányzatok önálló tervvel is  rendelkezzenek a saját intézményük átalakításáról.”

„A létező társadalmi szolidaritásra kell építeni. Vagy ha ez nincs, meg kell teremteni.”

„Az átalakításra szánt 30 éves határidő beláthatatlanul hosszú. Nekünk is azt mondta az orvos, hogy fogynunk kéne, de csak fokozatosan, két év alatt tíz kilót. Hát két év nagyon sok idő. Ma is megettem már három süteményt.”

„Önmagában a kitagolással nem oldunk meg semmit, tönkretesszük és elmagányosítjuk az ellátottakat.”

„Ne az legyen, hogy be kell jutni az intézménybe ahhoz, hogy szolgáltatáshoz jussak.”

„Ha mindig a nemekből meg a nincsekből indulunk ki, akkor nem jutunk sokra.”

„A támogatott lakhatási program nem tud elindulni zászlóshajók, hősök nélkül!”

„Az újítás önmagában nem cél.”

„Nem a méret a lényeg.” (az intézmények színvonala kapcsán)

„Az integráció ezt jelenti: ha kimegy az utcára, köszönnek neki, és van, aki megkérdezze tőle, hogy hogy van.”

KÖNNYEN ÉRTHETŐEN:

A konferencia második napján a résztvevők

a támogatott lakhatásról beszélgettek.

Önérvényesítő fiatalok és szakemberek mondták el véleményüket.

Az önérvényesítők kíváncsiak az önálló életre.

Tudják, hogy az önálló élethez támogatásra van szükség.

A támogatás azt jelenti, hogy segítséget kapnak.

Nincsenek egyedül.

Az ÉFOÉSZ szeretné, hogy a fogyatékos emberek is

képesek legyenek az önálló életre.

"Az általam vezetett intézményben minden lakó kizáró gondnokság alatt áll, pedig teljesen tisztában vannak a világ dolgaival, pontosan tudják például, mikor játszik a Fradi" - számolt be Gyene Piroska, az idén 30 éves ÉFOÉSZ elnöke a ma kezdődött konferencián. Az elnökasszony a "Semmit rólunk nélkülünk" elvre hivatkozva alapvetőnek nevezte az ehhez hasonló tapasztalatcserét az érintett, így kompetens emberek között: önérvényesítők, intézményi dolgozók, szakemberek, szülők gyűltek össze.

Az első nap a támogatott döntéshozatalról, cselekvőképességről, gondnokságról szólt.

Ma 68 125 fő áll gondnokság alatt Magyarországon - emelte ki nyitó előadásában Kovács Melinda. Az ÉFOÉSZ ügyvezetője sokatmondó számokat tett a hazai mellé: a hazánkéhoz hasonló lakosú Csehországban 30 ezer, Svédországban 3500 ugyanez a szám. "Magyarországon sincs több fogyatékos ember, mint ezekben az országokban" - fogalmazott, hangsúlyozva: kulcsfontosságú az alternatív jogintézmények megteremtése.

Az ÉFOÉSZ tapolcai szervezeténél már zajlott korábban modellkísérlet egy ilyen alternatíva megteremtésére, a tapasztalatokról az ÉFOÉSZ alelnöke, Horváthné Somogyi Ildikó és Vadász Mónika mesélt. Mónika elmondta, a projektben az általa kitűzött egyéni cél az esküvő volt, aminek megvalósulásáról képekkel illusztrált előadásában számolt be.

"Vegyük észre: meztelen a király!" "A támogatott döntéshozatalt támogatom." "Kik fognak dönteni erről, ki fogja felülvizsgálni a jelenlegi rendszert?" "Régóta alkalmazzuk a gyakorlatban a támogatott döntéshozatalt." A bevezető előadásokat követő vitában számos érv, ellenérv, kérdés, kétely, tapasztalat elhangzott a jelenlévők részéről. Hamar körvonalazódott, a legfőbb kérdés: mit is értünk pontosan ez alatt, hogyan is képzeljük el a támogatott döntéshozatal fogalmát, és hová helyezzük magunkat, a szociális szférában dolgozókat ehhez képest.

Segítséget, tanácsot kérni például banki ügyintézéshez vagy egy egészségügyi kérdés kapcsán, barátainkhoz, családunkhoz fordulni - mindannyiunk életében nap mint nap előfordul. A felszólalásokra reagálva Kovács Melinda kiemelte, a támogatott döntéshozatal már létező informális segítségnyújtást intézményesít, csak azt próbáljuk törvényi szintre emelni, ami ép emberek esetében teljesen elfogadott. A támogató a modell szerint nem egy mindent felülbíráló, hatalmi pozícióban lévő ember. Ő egy személyes tanácsadó, hálózatépítő mentor, aki megtalálja azt a hálót, amelynek tagjai segíteni tudják az érintettet.

KÖNNYEN ÉRTHETŐEN:

Gyene Piroska az ÉFOÉSZ elnöke.

Az elnökasszony felszólalt a konferencián Ráckevén.

Gyene Piroska támogatja az értelmi fogyatékos embereket abban,

hogy jogaikat, érdekeiket érvényesítsék.

Kovács Melinda az ÉFOÉSZ ügyvezető igazgatója.

Kovács Melinda segíti az értelmi fogyatékos személyek számára az egyenlő jogokat.

Horváthné Somogyi Ildikó is az ÉFOÉSZ-nál dolgozik Tapolcán.

Ő is támogatja az értelmi fogyatékos embereket abban,

hogy önállóan hozzák meg döntéseiket.

Vadász Mónika önérvényesítő fiatal saját tapasztalatairól beszélt.

Néha nehéz dönteni.

Ezért segítségre van szükség.

Vannak, akik segítenek a döntésben.

Ezt nevezzük támogatott döntéshozatalnak.

Az ÉFOÉSZ abban segít az értelmi fogyatékos embereknek,

hogy önálló döntéseket hozzanak.

Cselekvőképességről szól a mai nap a ráckevei "Pro és Kontra" Konszenzus Konferenciánkon, ahol önérvényesítők mellett intézményvezetőkkel, szakemberekkel is egyeztetünk az értelmi fogyatékossággal élőket érintő legfontosabb aktuális kérdésekről. Bízunk benne, hogy a rendezvény eredménye egy olyan közös, minden érintett érdekeit és gondolatait figyelembe vevő szakmai anyag lesz, amely a későbbi együtt gondolkodás és szakmai munka alapjául szolgálhat.

A holnapi napon a lakhatás kérdései kerülnek napirendre, a pénteket pedig a választójognak szentlejük. Az elhangzottakról folyamatosan beszámolunk a KULCSblogon.