A történet úgy kezdődött, hogy Ildikó Tapolcán lekvárt főzött. Ahol lekvárt főznek, ott nem egy üveggel készül, Ildikó gondolt a KULCSprogramos lakásban élő fiúkra is, vitt hát nekik rögtön az idei termésből.

Nem sokkal később befőzés kezdődött Szilviéknél is, majd az egyesület és a támogató szolgálat újabb és újabb háztartásaiban jött el a paradicsomlevek, eltett lecsók, csalamádék, barackbefőttek, körtelekvárok és szilvadzsemek ideje. Gyuri, Józsi és Zotya kamrájában pedig egyre csak gyűltek a különféle tartalommal megtöltött befőttes üvegek - gondosan ellátva címkével, hiszen már megírtuk, azok az üvegekre valók.

A KULCSprogramos otthon magától megtelő kamrája remekül példázza: sokszor semmi szükség bürokratikus túlszabályozásra, a támogatás formáinak agyonbonyolított definícióira. A támogató háló - amire mindenkinek szüksége van, fogyatékosságtól függetlenül - minden ember körül kialakulhat, teljesen informális módon.

Gyuri és Józsi Bernáth Ildikónak is megmutatta az idei termést

Ez a háló a támogatott lakhatás egyik fontos pillére: sokat beszéltünk erről a mentorok képzésén, annak idején a lesencetomaji tanfolyamunkon, majd a budapestin is. És ez képezi alapját annak a jogi kategóriának, a támogatott döntéshozatalnak, aminek törvénybe iktatását a cselekvőképességi szabályok átalakítása kapcsán régóta sürgetjük, és ami szintén témája a KULCSprogram elméleti képzésének.

És hiába van válság vagy gazdasági nehézségek, ahol befőzés van, ott mindig jut egy üveg lekvár a szomszédnak, az anyósnak, a barátunknak is.

Ilyen egyszerű.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.